1536-ban Oláh Miklós: Hungaria c. művében egy Szilágy megyei természetes előfordulást ír le:" Nem hallgathatom el, hogy van Magyarországon olyan ragacsos föld is, a melyből, mint a viaszból, gyertyákat, fáklyákat és világító szereket is csinálnak, azonban a szaguk kellemetlen." Szenczi Molnár Albert latin-magyar szótárában (1604) a kőolajat a következőképpen határozta meg: " petrólium: kősziklából csöpögő olay". Pápai-Páriz Ferenc latin-magyar szótárában (1767): "Naphtha Gr. Szurkos gyanta, mellyen a 'láng mondhatatlan igen kap. Item. Kő-olaj" Fridvaldszky István 1767-ben írt egy erdélyi kőolaj- és földgáz-előfordulást az Erdély ásványkincseiről szóló könyvében. Az akkor még a kének csoportjába sorolt petróleumról, aszfaltról, naftáról írja, hogy azt a Közép-Medgyes mögötti árokból meregetni lehet. Az éghető ásványok, a gyanták és kőszenek csoportjába tartozónak véli a kőolajat és aszfaltot M. Ferdinánd Jakab (1778). Benkő Ferenc ásványtani rendszerében (Magyar mineralógia, 1786.) a földolaj, petróleum a "lágy enyvek", a földszurok és aszfalt a "kemény enyvek" csoportjába tartozik. A kőolaj összetételére vonatkozó első tudományos vizsgálatot Winterl Jakab, a budai egyetem vegytan tanára végezte el 1788-ban, a muraközi kőolajat elemezte desztillációs módszerrel. Valamivel később, 1791-ben Martinovics Ignác, a lembergi egyetem fizika tanára írt a galiciai kőolajról értekezést. 1842-ben a Kir. Magyar Természettudományi Társulat pályadíjat tűzött ki a hazai aszfalt-előfordulások leírására, különös tekintettel a technikai hasznosításra. Nedtwich Károly, a pesti egyetem professzora első díjat nyert " A gyulányok neméhez tartozó kátrányos fekete hegyi olaj" c. munkájával, melyben a muraközi és a hagymádi előfordulásokkal foglalkozott. Az aszfaltot útburkolásra, az olajat világításra és gázgyártásra javasolta felhasználni.
A természetes előfordulásokból gyűjtögetett kőolajat kocsikenőcsként, gyógyszerként, harci anyagként, világítási célra használták egészen a XIX. századig. A változást előbb a petróleumlámpa megjelenése (Magyarországon az első petróleumlámpák 1860-ban jelentek meg, de 1864-ben már Pest utcáin felváltották az olajlámpásokat.) és tömeges elterjedése, majd a robbanómotorok megalkotása hozta. A történelmi Magyarország területén a szénhidrogéneket először a felszíni természetes előfordulások környékén bányászták. A XIX. században és századunk elején Erdélyben valamint a Muraközben volt említésre méltó termelés.