TÁRLATVEZETÉS/KÉRÉSRE

1 Magyar nyelvű tárlatvezetés: 4000,- Ft.
2 Diákok csoportja részére: 3000,- Ft.
3 Család részére: 3000,- Ft.

Belépődíj: a Göcseji Falumúzeumba váltott belépőjegyek érvényesek.

NYITVATARTÁS

Április 1. - október 31.
10-18 óráig
Hétfő kivételével

IPARTÖRTÉNET

Szénhidrogének, szénhidrogénipar Magyarországon

A szénhidrogének szénből és hidrogénből álló szerves vegyületek. Lehetnek természetes vagy mesterséges eredetűek. A kőolaj és a földgáz természetes eredetű (élő szervezetek bomlásával, átalakulásával keletkezett) szénhidrogének elegye. A földgáz alacsony szénatomszámú, gáz halmazállapotú szénhidrogéneket, a kőolaj magasabb szénatomszámú telített és telítetlen, szobahőmérsékleten folyékony halmazállapotú szénhidrogéneket tartalmaz.

A Föld szilárd kérgében található szénhidrogének (kőolaj és földgáz) felkutatásával, kitermelésével, feldolgozásával foglalkozó iparág a szénhidrogénipar. Két nagy ágazata: a szénhidrogénbányászat, valamint a szénhidrogén-feldolgozó ipar. A szénhidrogéneket már nagyon korán ismerték természetes előfordulásaikból. Magyar nyelvű írott forrásainkban a "szurok" szó 1075-ben, az "olaj" szó 1309-ben jelent meg először. 1358-ban a honti erdőkben fellelhető "szurkos patakok"-at említi egyik oklevél.

IPARTÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS

A magyar kőolaj- és földgázipar a XX. században

"Nem hallgathatom el"

1536-ban Oláh Miklós: Hungaria c. művében egy Szilágy megyei természetes előfordulást ír le:" Nem hallgathatom el, hogy van Magyarországon olyan ragacsos föld is, a melyből, mint a viaszból, gyertyákat, fáklyákat és világító szereket is csinálnak, azonban a szaguk kellemetlen." Szenczi Molnár Albert latin-magyar szótárában (1604) a kőolajat a következőképpen határozta meg: " petrólium: kősziklából csöpögő olay". Pápai-Páriz Ferenc latin-magyar szótárában (1767): "Naphtha Gr. Szurkos gyanta, mellyen a 'láng mondhatatlan igen kap. Item. Kő-olaj" Fridvaldszky István 1767-ben írt egy erdélyi kőolaj- és földgáz-előfordulást az Erdély ásványkincseiről szóló könyvében. Az akkor még a kének csoportjába sorolt petróleumról, aszfaltról, naftáról írja, hogy azt a Közép-Medgyes mögötti árokból meregetni lehet. Az éghető ásványok, a gyanták és kőszenek csoportjába tartozónak véli a kőolajat és aszfaltot M. Ferdinánd Jakab (1778). Benkő Ferenc ásványtani rendszerében (Magyar mineralógia, 1786.) a földolaj, petróleum a "lágy enyvek", a földszurok és aszfalt a "kemény enyvek" csoportjába tartozik. A kőolaj összetételére vonatkozó első tudományos vizsgálatot Winterl Jakab, a budai egyetem vegytan tanára végezte el 1788-ban, a muraközi kőolajat elemezte desztillációs módszerrel. Valamivel később, 1791-ben Martinovics Ignác, a lembergi egyetem fizika tanára írt a galiciai kőolajról értekezést. 1842-ben a Kir. Magyar Természettudományi Társulat pályadíjat tűzött ki a hazai aszfalt-előfordulások leírására, különös tekintettel a technikai hasznosításra. Nedtwich Károly, a pesti egyetem professzora első díjat nyert " A gyulányok neméhez tartozó kátrányos fekete hegyi olaj" c. munkájával, melyben a muraközi és a hagymádi előfordulásokkal foglalkozott. Az aszfaltot útburkolásra, az olajat világításra és gázgyártásra javasolta felhasználni.

A természetes előfordulásokból gyűjtögetett kőolajat kocsikenőcsként, gyógyszerként, harci anyagként, világítási célra használták egészen a XIX. századig. A változást előbb a petróleumlámpa megjelenése (Magyarországon az első petróleumlámpák 1860-ban jelentek meg, de 1864-ben már Pest utcáin felváltották az olajlámpásokat.) és tömeges elterjedése, majd a robbanómotorok megalkotása hozta. A történelmi Magyarország területén a szénhidrogéneket először a felszíni természetes előfordulások környékén bányászták. A XIX. században és századunk elején Erdélyben valamint a Muraközben volt említésre méltó termelés.

1898-ban 13 finomító működött

Magyarország petróleumfogyasztása 1875 - 1890 közt 2,7-szeresére nőtt. Rohamosan fejlődő kőolajfinomító iparunk (1898-ban 13 finomító működött) ekkor még nem hazai termelésű kőolajat dolgozott fel. A szervezett állami geológiai kutatás 1893-ban Böckh János, a Földtani Intézet igazgatója vezetésével kezdődött el a kőolaj természetes előfordulásai környékén. 1880 - 1893 közt a Kárpát övezetben 125 aknát, Horvátországban és a Muraközben 12 aknát mélyítettek, ezek közül 20 volt 100 m-nél mélyebb, egy elérte a 600 métert. 1894-1913 között 81 fúrás mélyült (42 a Kárpátok öve mentén, 39 a Muraközben) 1905-ig Magyarország összes kőolajtermelése 55.000 tonna.

Az első komoly eredményt azonban mégsem a kőolajra való kutatások hozták. Az 1908-ban kálisó felkutatására mélyített fúrás az erdélyi Kissármás mellett jelentős földgázmezőt tárt fel. Az 1911:VI. tc. az ásványolajfélék és földgáz kutatását és bányászatát állami monopóliumnak nyilvánította, amely jogot azonban tőkeerős hazai vagy külföldi vállalkozókra átruházhatott. Az állam első ízben 1912-ben gyakorolta az 1911:VI. tc.-ben biztosított jogát, hogy a szénhidrogének utáni kutatás és bányászat jogát átruházhatja. Ennek alapján kapott koncessziót az izavölgyi kutatásokra a Magyar Kárpáti Petróleum Rt. Az állami kutatások eredményeként 1913-ban Egbell környékén kőolajmezőt tártak fel. Az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés által megállapított országhatárokon belül nem voltak ismeretesek olyan területek, melyek érdemleges szénhidrogén-termeléssel biztattak volna. A szénhidrogénbányászat állami monopóliumát kimondó 1911. évi VI. törvénycikk alapján előbb az Anglo - Persian Oil Company kapott kutatásra koncessziót, de kutatásai eredménytelenek maradtak.

GALÉRIA

A magyar olajipar története képekben

Az első, ipari méretű termelés

1933-ban a Dunántúl teljes területére kapott kutatási és bányászati jogot az European Gas and Electric Company (EUROGASCO). Az első, ipari méretű termelésre alkalmas szénhidrogénmezőt 1937-ben fedezte fel Budafapuszta határában. E mező termelési eredményei alapján 1938-ban megalapította Magyarország első szénhidrogén-bányászati nagyvállalatát, a Magyar Amerikai Olajipari Részvénytársaságot (MAORT), amely a következő esztendőkben újabb szénhidrogénmezőket fedezett fel Lovászi, Lendvaújfalu és Pusztaszentlászló környékén. A vállalat termelése először 1940-ben fedezte az ország teljes belső szükségletét, s 1943-ban elérte a 837.711 tonnát. A MAORT 1949. évi államosításáig az ország egyetlen jelentős szénhidrogén-termelője volt. A háborút követő években csökkenő termelést használták fel ürügyként a MAORT államosításához, és annak a koncepciós pernek a megszervezéséhez, amely a MAORT-per néven vált ismertté és amely mélyen megrázta az egész iparágat. Az 1940-es években újabb koncessziók nyomán az Alföldön és Kárpátalján is elkezdődött - német és olasz tőke részvételével - a kutatás. 1940-ben a Magyar-Német Ásványolajművek Kft. (MANÁT) az alföldi területre, 1942-ben a Magyar-Olasz Ásványolajipari Rt. (MOLÁRT) Észak-Magyarországon 20.000 km2 területre, az Olasz-Német Ásványolajipari Rt. (ONÁRT) a délvidéken kapott koncessziót. 1945 után a német érdekeltségű MANÁT a Szovjetunió tulajdonába került. Koncessziós területén a magyar kincstár kutatási területének hozzácsatolásával, szovjet - magyar vegyesvállalatként a MASZOVOL kezdte meg működését. 1950-ben létrehozták a Magyar - Szovjet Olaj Rt.-t (MASZOLAJ), mely 1954-ig egy szervezetben egyesítette az egész magyar szénhidrogénipart. Az 1950-es évek legnagyobb eredménye a nagylengyeli kőolajmező felfedezése volt. A kőolajbányászat erőfeszítéseit az 1960-1970-es években koronázta ismét komoly siker (Algyő, Zsana), a szénhidrogén-termelés döntő részét azóta ezek a területek adják.

Hazai termelésű kőolaj

Az immár hazai termelésű kőolajat a háborút követően zömében három jelentősebb kőolajfinomító (az amerikai Vacuum Oil Co. almásfüzitői, a Shell csepeli és az állami tulajdonú péti) dolgozta fel. A magyar kőolajfeldolgozó ipar képét előbb a háború pusztításai, majd az államosítások változtatták meg jelentősen. A Vacuum almásfüzitői finomítójából és a háború után beindított szőnyi MOLAJ gyártelepből a létesült a Komáromi Kőolajipari Vállalat, a Shell csepeli finomítójának nagyszabású bővítésével a Dunai Kőolajipari Vállalat (ma hazánk legnagyobb kőolajfeldolgozó vállalata), a nyírbogdányi finomítóból és a Tiszaújvárosban épített kőolajfinomítóból a Tiszai Kőolajipari Vállalat. Az 1951-ben felfedezett nagylengyeli kőolajmező bitumendús olajának feldolgozására létesült 1952-ben a Zalai Kőolajipari Vállalat. A MASZOLAJ megszűnése után szervezetéből önálló magyar vállalatok alakultak. A magyar kőolajipar 1957-ben ismét egységes szervezetbe tömörült: 1957. január 1-ével létrehozták a Kőolajipari Trösztöt, melyhez később (1960. évben) a gázipar is csatlakozott. Neve ettől kezdődően Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt (OKGT). Az OKGT létrejötte utáni időszakban a dunántúli területen tovább folytatódtak a Nagylengyel környéki kutatások, melyek újabb olajtároló tömbök felfedezését eredményezték. Vizsgálatok és kísérletek kezdődtek a mezők elvizesedésének korlátozására. A kimerülő dél-zalai olajmezők másodlagos művelésével újabb olajmennyiségek kitermelésére nyílt lehetőség. Az újabb területeken folytatott kutatások a korábbiaknál ugyan szerényebb, de mégis említésre méltó eredményeket hoztak: Ortaháza (kőolaj és földgáz), Pusztaapáti (kőolaj), Sávoly (kőolaj), Barcs (gázkondenzátum). Az 1990-es években OKGT átszervezésével és a privatizációval újabb jelentős változások történtek a hazai szénhidrogéniparban: 1991-ben létrejött a Magyar Olaj- és Gázipari Részvénytársaság, amely rövidesen Európa egyik vezető, integrált olaj-és gázipari részvénytársasága lett.

FEL