3–400 millió évvel ezelőtt a tengerek, és a kontinensek a maitól eltérő módon helyezkedtek el. Ebben a korszakban egyes mélytengerekben lebegő kisméretű élőlények elpusztulásuk után az oxigénben szegény tengerfenékre lerakódva oszlásnak indultak.

1. ábra: A kőolaj anyakőzetének képződése.

Mocsarakban és a sekély tengerrészekben a folyók által behordott elpusztult gázgeneráló szárazföldi növényi szervezetek halmozódtak fel.

2. ábra: A földgáz anyakőzetének képződése.

Évmilliók során ezen rothadó anyagokra üledékréteg (agyag)rakódott, amely fokozatosan anyakőzetté (agyagmárgává) változott. Az agyagmárgákat akkor tekintjük anyakőzetnek, ha bennük a szerves széntartalom 1%-nál magasabb.

 A következő évmilliókban a földkéreg jelentős mozgásai révén ezek az üledékrétegek több ezer méter mélységbe kerültek, ahol az ott uralkodó magas hőmérséklet és nyomás hatására a bennük lévő szerves anyagok kémiai reakciók sorozatán átalakultak és kőolaj és földgáz / vagy kőszén/ lett belőlük.

A kőolaj képződésének optimális hőmérséklete 65–120 ºC (2000-4000m. mélység), a földgázé 120-180Cº (4000-6000m mélység).

 A kőolaj döntően szén- és hidrogénatomokból felépülő nagyobb molekulák keveréke. A jó minőségű földgáz általában 90%-ban metánból (CH₄) áll. Ezen kívül propánt, butánt valamint nem éghető széndioxidot, és nitrogént is tartalmaz. Vannak földgázok, amelyek nagy részét, vagy teljes mennyiségét széndioxid és nitrogén alkotja. A kőolajat és az éghető földgázt összefoglaló néven szénhidrogéneknek nevezzük.

A szénhidrogéneket az anyakőzetből fizikai erők (kőzetnyomás, a víz felhajtóereje) addig tolják felfelé, amíg egy át nem eresztő formációban el nem akadnak. Így vagy egy lezárt likacsos-szemcsés (porózus), vagy egy repedezett tárolókőzetbe vándorolnak. Helytelen tehát földalatti olajtóról, vagy olajfolyamról beszélni.

3. ábra: Porózus és repedezett tárolókőzet.

Egy olajmezőn általában egymás alatt több egymástól független tároló helyezkedik el, amelyek rétegtartalma, tulajdonságai eltérnek egymástól.

4. ábra: Az algyői szerkezet vázlatos földtani metszete.

A tárolókőzetek általában tengerben ülepednek le, ezért az azokban jelen lévő rétegvíz legjellemzőbb tulajdonsága a sótartalom (nátrium-klorid).

A szénhidrogének sűrűsége (fajsúlya) kisebb a vízénél, ezért az egymással érintkező különféle áramlásképes közegek közül mindig a víz helyezkedik el legalul, a gáz pedig felül, melyeket összességükben fluidumnak nevezünk.

  Vissza   TARTALOM    Tovább