Hírlevél feliratkozás
Név:
E-mail:
 
A múzeum fő szponzora

Magyar Olajipari Nyrt.
 
További támogatóink
 
Webkamera


Élő kép
 




Gyűjtemények
Zsigmondy Vilmos vízbányászat-történeti gyűjtemény

A „Zsigmondy Vilmos Gyűjtemény” kialakulása.

A Vízkutató és Fúró Vállalat (VIKUV) Zsigmondy Vilmos munkásságának és életművének emlékezetét legméltóbban egy gyűjtemény alapításával kívánta megörökíteni. Az ötlet felvetője és kivitelezője Budai László mérnök, a VIKUV korábbi igazgatója volt. Az emlékszoba létrehozására kitűnő lehetőség kínálkozott, amikor a Vízügyi Tervező Vállalat (VIZITERV) megvételre kínálta fel a VIKUV-nak a visegrádi-lepencei felvonulási telepét. A magraktárakat alkotóházzá alakították, melynek egyik részén kapott helyet a "Zsigmondy Vilmos Emlékszoba". Az emlékszoba megalakításának gondolatát követően megindult az anyaggyűjtő munka. A Magyar Állami Földtani Intézet (MÁFI), a könyvtárában feltárt Zsigmondy dokumentumokról másolatokat adományozott az emlékszoba részére, valamint dr. Schmidt Eligiusz Róbert, Ocsvár Rezső és Posch Jenő a birtokukban lévő, Zsigmondyval kapcsolatos eredeti anyagok átadásával megalapozták az emlékszoba gyűjteményét. Ezzel egy időben a VIKUV kérésére elkezdődött Zsigmondy Vilmos földi maradványainak exhumálása, a Kerepesi úti temető 52. számú parcellájából 1968. április 25-én áthelyezték a díszsírhelynek minősülő 18-as parcellába. A gyűjtési munka kezdeti szakaszában a MÁFI tulajdonában lévő Zsigmondy Vilmos bronz mellszoborról gipsz másolat készült. Az emlékszobával induló gyűjtemény festői környezetben, az újjáépített VIKUV alkotóházában ünnepélyes keretek között 1968. október 11-én került megnyitásra az Országos Vízépítő Ipari Napok keretében, dr. Dobos Irma geológus irányításával. Az emlékszobát először 1970-ben rendezték át, majd 1973. őszén a gondnoki szoba átalakításával, ajándékozások és vásárlások révén gazdagabb gyűjteményanyag bemutatása vált lehetővé. Az emlékszoba falára szakképzett grafikussal készíttetett tablók kerültek, melyek a családfán kívül Zsigmondy Vilmos életútját főbb évszámokkal, eseményleírásokkal, ábrákkal, képekkel, mutatták be. A kialakított könyvtárszobában a magyar vízkutatással kapcsolatos írásos emlék, közlemény, könyv nyert elhelyezést az iparág úttörőinek arcképgyűjteményével. 1975. után került a gyűjteménybe Zsigmondy Béla munkásságát bemutató, újonnan gyűjtött tárgyi és írásos anyag. Ettől az időtől az emlékszoba kezelését, gondozását és fejlesztését Csath Béla bányamérnök látta el, Budai László igazgató megbízása alapján. Az alkotóház északi részét elfoglaló kiállítási részleg önálló egységgé alakulva 1982-ben a Vízügyi Múzeum hálózatába került, és 1983. márciusában a Művelődésügyi Minisztérium Kh/251 szám alatti engedélyével az emlékszoba „Zsigmondy Vilmos Gyűjtemény " nevet vette fel, múzeumi kiállítóhely jelleggel. 1987. áprilisában az alkotóház tetőterének beépítésével új helyre költözött a gyűjtemény, melyet magában foglaló terem első kétharmadában Zsigmondy Vilmossal kapcsolatos kibővített anyag került bemutatásra, míg a terem hátsó harmadába, ugyancsak újabb tárgyi emlékekkel kiegészítve, Zsigmondy Béla anyaga került, egyrészt falitáblákra, másrészt tárlókba. A könyvtár olvasó helységében teljes átalakítással került elhelyezésre a levéltár és a fényképtár anyaga. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület (OMBKE) 1988-as évet „Zsigmondy Vilmos Emlékévnek” nyilvánította. A VIKUV szervezeti felépítésében a 80-as évek vége felé bekövetkező változás miatt, a gyűjtemény további sorsával kapcsolatban tárgyalások folytak a Környezetgazdálkodási Intézet (KGI), Magyar Könyvtár és Vízügyi Múzeum vezetőségével. A KGI a történeti dokumentumok szakfelügyeletét és további sorsát átruházta a Magyar Olajipari Múzeumra (MOIM). A MOIM és a VIKUV közötti levélváltások alapján, a VIKUV térítésmentesen átadta a Zsigmondy Vilmos Gyűjteményt a MOIM Alapítvány részére 1992. április l-i határidővel, és hozzájárult, hogy a gyűjtemény átmenetileg a lepencei telephelyen maradhasson. 2000. október 11-12-én a Zsigmondyak tevékenységét és a magyarországi vízbányászat történetét bemutató kiállítás, könyvtár és irattár anyaga átkerült a MIOIM központi épületébe, Zalaegerszegre. Erre azért volt szükség, mert a VIKUV-ból átalakult Vízkutató és Fúró Rt. eladta a lepencei telepet. (Ezzel megszűnt a "Zsigmondy Vilmos Gyűjtemény 33 éves élete, mely együttes Európa viszonylatban egyedülálló volt.”) Az eltelt idő alatt a bemutató terem gyűjteménye felújításra, kibővítésre került, és 2004. augusztus 13-án került megnyitásra a MOIM szabadtéri kiállításának bemutató termében.

Zsigmondy Vilmos (Pozsony, 1821. máj. 14. – Budapest, 1888. dec. 21.)

Selmecen a Bányászati, Erdészeti Akadémián a bányászati szakon szerzett oklevelet 1842-ben. 1844-ben kisegítő szolgálatra a központi bányaigazgatósághoz Bécsbe rendelik, majd 1846-tól a dománi kőszénbánya gondnoka. Ebben az időben a resicai vasmű ideiglenes irányításával is megbízzák. Itt éri a szabadságharc, ebben a minősítésében ágyúkat és lőszert gyártott a honvédség részére. Az igazságos ügy szolgálatáért neki is el kellett szenvednie az olmützi börtön megaláztatását. 1850. július 24-i megkegyelmezése után visszatér Resicára s Herglotz György kőszénbánya tulajdonos szekuli bányájának kezelését veszi át. 1851-től gróf Sándor Móric Esztergom melletti, anna-völgyi szénbányájának gondnoka. Itt sajátította el azokat a földtani és őslénytani ismereteket, melynek gyakorlati alkalmazásával később szilárd alapokra kerültek elképzelései és születtek meg eredményei. Ugyancsak az anna-völgyi kutatófúrások mélyítése során ismerkedik meg a mélyfúrással, és a modernebb fúrószerszámokkal is. 1860-ban önálló „bányamérnöki irodát” nyitott Pesten. Bányaügynökségi munkája mellett Zsigmondy nagyon jelentős vállalkozásba, egy négy kötetre tervezett bányaműveléstan megírásába fogott. Az első kötet „Bányatan, kiváló tekintettel a kőszénbányászatra” címmel és „A kutatás, fúrászat, s az artézi kutak” alcímmel 1865-ben jelent meg.. A „Bányatan”megírásával elsősorban, a bányamérnöki tevékenykedést kívánta folytatni, de az első megbízatása, az életét egyszer s mindenkorra a hidrogeológia irányába terelte. A könyvének köszönhette, hogy még a megjelenés évében meghívták a Harkány fürdő megvizsgálására. Ennek a vizsgálatnak a célja az volt, hogy mind a víz hőfokának, mind pedig a forrás helyének állandósítását miképpen lehetne elérni. Egy próbafúrás után, 1866. július 12-e és szeptember 28-a között készült el az ország első hévízkútja, mely 33,77 m mélységből állandó 62,5 oC-os hőmérsékletű vizet juttatott a felszínre. Ezt követte a Margit-szigetifúrás, melyet József főherceg megbízásából fúrt, 1866. december 21. és 1867. május 13. között. A kút 118,58 m mély és 43,8 oC-os vizet adott. Majd következtek: az alcsúti, lipiki, fiumei, schwechati, ránk-herlányi fúrások. A 729,6 m-es, gazdag széntelepeket felfedező petrozsényi kutatófúrás a legmélyebb magyarországi szénfeltáró fúrás volt. A 215 m mély orowi kísérleti fúrás kőolajkutatás céljára készült. Legjelentősebb alkotása a 970,58 m mélységű városligeti artézi kút, melyet „tizedféléves” munkával készített el, mely Európa akkori legmélyebb hévízkútja, 960 l/p 72 oC-os vizet adott. 1876. után már nem vállalt kútfúrást, csak bányászati és kútfúrási szakvéleményezéssel foglalkozott. A fúrások kivitelezését átadta Pál nevű testvére fiának, Zsigmondy Bélának. Szakmai és tudományos munkálkodása mellett időt tudott szakítani közéleti tevékenységre is. Pest város képviselő testületének és a Fővárosi Közmunkák Tanácsának tagja, Selmecbánya kerület képviselője, a Szabadelvű Párt híve, a Parlamenti Pénzügyi Bizottság elnöke. 1883-ban főleg az ő fáradozásának hatására, szabályozták a bányászok nyugdíját. Részt vett miden társadalmi kezdeményezésben, mely a geológia tudományát a közérdekekben hasznosítani akarta. Elnöke volt a Magyarhoni Földtani Társulatnak, a Magyar Tudományos Akadémia 1868-ban levelező tagjává választotta. A király a Ferenc József rend lovagkeresztjével tüntette ki a Margit-szigeten elért sikeres fúrásáért. Tulajdonosa volt a Francia becsületrend Lovagkeresztjének, melyet a Párizsi Világkiállításon a Magyar pavilon bemutatásáért kapott.

Főbb művei:

  • Bányatan, kiváló tekintettel a kőszénbányászatra. A kutatás, fúrászat, s az artézi kutak

  • Die Bohrung des artesischen Brunnens auf der náchst Pest gelegenen Margaretheninsel.

  • Mitheilungen über die Bohrthermen in Harkány, auf der Margaretheninsel nádjst Ofen oud in Lipik und der Bohrbrunnen in Alcsúth.

  • Denkschrift über die Tepliczer Thermen.

  • Tapasztalataim az artézi szökőkutak fúrása körül. .

  • Emlékirat az Alföldön fúrandó artézi kút tárgyában

  • A városligeti artézi kút Budapesten.

Zsigmondy Béla (Budapest, 1848. március 7. - Budapest, 1916. június 12.)

Középiskolai tanulmányait a pesti evangélikus főgimnáziumban végezte, majd az osztrák államvasutak műhelyében folytatott gyakorlat után a zürichi Eidgenössiches Technikum gépészeti szakosztályának nagy szorgalmú és kiváló tehetségű hallgatója lett, miközben geológiai előadásokat is halgatott. 1870-ben itt szerzett gépészmérnöki diplomát, majd hazatérve 1870 -1972 között a Magyar Királyi Állami Földtani Intézet részére geológiai felvételeket végzett. 1872-től nagybátyjával Zsigmondy Vilmos bányamérnökkel, a városligeti artézi kút fúrási munkálataiban tevékeny részt vállalt. Zsigmondy Béla eredményes vízfúrási tevékenységének sorát 1878-ban a Hódmezővásárhely-I. számú kút nyitotta meg, mely 197,84 m, 65 l/p 19 oC-os vizet eredményezett. A hazai kutak mellett külföldön is tevékenykedett, Schwechaton, Altenburgban és Ferrara közelében valamint Valle Gallereben is. 1882-1888. közötti években 20 vízfeltáró fúrás közül az említésre méltók: Szabadka MÁV állomás, Herkules-fürdő, Hódmezővásárhely Nagy András-féle kút, Szentes városi kút, Püspökladány MÁV állomás II. számú kút. A püspökladányi második kútról (1886) annyi jegyezhető meg, hogy a kifolyó vízzel együtt nagy mennyiségű metángáz száll fel. Ezt a gázt az államvasutak igazgatósága a pályaudvar természetes gázzal való világítására használta fel. Ezen kívül elkészült a szabadkai, kismartoni, valamint az Ausztriában Dreher Antal megrendelésére a schwechati fúrás. 1886. őszén, az országház megépítése előtt, a városi végrehajtó bizottság az épület rendkívüli mérete és a Duna közelsége miatt talajvizsgálatot végeztetett. Az e célból kiásott próbagödrök eredményét nem találták elegendőnek, ezért a bizottság talajfúrások végrehajtását rendelte el. A megbízást Zsigmondy Béla nyerte el. 1886. október 11-én kezdte meg a „talajkémfúrásokat”. A 18 fúrás lemélyítését november 14-re fejezte be, összesen 230,887 m hosszban. Zsigmondy Vilmos 1888-ban bekövetkezett halálát követően, a mérnöki vállalat egyedüli tulajdonosa Zsigmondy Béla lett. Zsigmondy Béla 1890. január 29-én adta át Szegeden a MÁV megrendelésére készült kutat. A kút 21,2 oC-os 392 liter/percenkénti vizhozama, 8 m magasan ömlött ki a víztartóba. Ezzel beigazolódott Zsigmondynak az a feltevése, hogy „Szegeden az államvasutak pályaudvarában elérhető az, hogy a víz a maga erejéből fog a víztartóba ömleni”. Zsigmondy Béla vezetése alatt a cég mindvégig fő tevékenykedési területén, a kútfúráson kívül, második profilként talajkutató fúrásokkal is foglalkozott. Hosszú működése folyamán e munkáival hazánk legkitűnőbb mélyfúró mérnöke lett. Az iparágnak is dicsőséget, magának pedig szakmai körökben hírnevet, tiszteletet vívott ki. Műszaki vonatkozásban az ő érdeme, hogy az 500 m mélységen túl felmerült nehézségek áthidalhatóak lettek. Tevékenységi körét 1894-től kezdve jelentősen bővítette, amikor több nagy folyamhíd pilléreit építve, a hídépítést is munkakörébe vonta. A Ferenc József-híd alapozási munkáin és a Margit-szigetet a Margit-híddal összekötő Duna-híd alépítményi munkálatain kívül, részt vett a csongrádi Tisza-híd építésében is. 1908-ban öccsének, Zsigmondy Jenő ügyvédnek a fiát, Zsigmondy Dezső mérnököt vette maga mellé társul. Érdekes munkája adódott a vállalatnak a Lánchíd 1913-ban elhatározott újjáépítésével kapcsolatban. Az alépítményi munkákat a Zsigmondy cég vezette. Ebben a munkában már Zsigmondy Dezső jeleskedett. A háború alatt is sok megbízást kaptak, többek között az 1915. nyarán, az orosz betörés folytán az uzsoki szorosban felrobbantott, Csorbadombi vasúti viadukt 36 m magas betonpillérének újjáépítését is. Társadalmi munkái és a „közpályán” való szereplése közül megemlítendő a Zürichi Magyar Egyesület, melynek már egyetemi hallgató korában elnöke volt. A Magyar Mérnök- és Építész Egyletnek évtizedeken át egyik legbecsültebb tagja volt, mint alelnök, továbbá az út-, vasút- és hídépítő szakosztálynak 1898-1901 között elnöke volt. A Magánmérnökök Országos Szövetsége (MOSZ) megalapítása és fejlesztése körül szerzett elévülhetetlen érdemeket.

Főbb művei:

  • A ránk-herlányi artézi szökőkút.

  • Jelentés az Országház területén végzett kémfúrásokról MÁFI 363/II/687

  • Talajfúrások Szegeden

  • Volapük nyelvtan.

  • Ueber graphische Bohrjournal.

 

Oldaltérkép|   Impresszum|   Adatvédelem
Ajánlja ismerősének!   |   Nyomtatóbarát